Sokan nem is sejtik, hogy milyen sok tudattalan játszma uralkodik kapcsolatainkban, pedig ha észre tudnánk venni ezeket, sokkal kevesebb konfliktusunk lenne. Nézzünk egy példát: A férfi, mint Felnőtt megkérdezi párját közös esti programjukra készülődve, hogy „Nem láttad véletlenül a kedvenc pulóveremet?”, erre a nőből, előbújik a Szülő és ezt válaszolja: „Nem igaz, hogy nem tudsz egyedül felöltözni!”. Mondani sem kell, milyen lavinát indít ez el, és nem hogy a közös esti program, de ezek után az együtt alvás is kérdésessé válik. :)

Eric Berne- Emberi játszmák c. műve óta tudjuk, hogy háromféle én-állapot él bennünk: Gyermeki, Felnőtti és Szülői, melyek aktivizálódva különbözőképpen irányítják viselkedéseinket. Attól függően, hogy melyik veszi kezébe az irányítást, eltérő módon reagálunk az egyes helyzetekben. Például ha valakiben a „gyermeki-én” kapcsol be egy helyzetben, akkor úgy reagál, mint azt anno gyermekként tette volna, ez azonban nem egyértelműen negatív vagy pozitív. Hiszen gyermeki énünk sok esetben kreativitást és játékosságot hordoz magában, persze ha gyermekkori fejlődésünkben sérülés történt, akkor sajnos nem egészséges reakciót aktivizál, hanem viselkedésünk sértődött, dacos színezetű lesz.

Egészen addig azonban nincs baj, amíg ezek a „párbeszédek” kiegészítő jellegűek (gyerek-gyerek, felnőtt-felnőtt, gyerek-felnőtt). A problémát egyrészt, mint ahogyan azt fentebb már a pulóveres példával szemléltettem, az úgynevezett „keresztezett tranzakciók” jelentik és vannak még a "rejtett tranzakciók". Ez utóbbi azért különösen veszélyes, mert nehéz őket átlátni, ugyanis látszólag felnőttek között zajlik, de a reakciókat a gyermeki-én adja. Párkapcsolati szinten a példa a következő. Van egy fiú,aki el akar csábítani estére egy lányt: „Szívesen elvinnélek este egy jó helyre, de jól tudom, hogy a szüleid úgy sem engednének el velem!”, ami behívja a lány gyermeki dacos énjét: „Na ne viccelj,elég nagy vagyok már,hogy ezt egyedül is el tudjam dönteni!”. És a csapda működött.:)

Most már, hogy felismertük, milyen csapdákat rejtenek magukban a játszmák, semmi más dolgunk nincs, mint közölni párunkkal, hogy „Drágám, Te most játszmázol, egészen pontosan keresztezett tranzakciót csináltál velem!” Dehogy!!!! :) De akkor mit tehetünk? Ahhoz, hogy véget tudjunk vetni saját és mások játszmáinak, fokozott önmegfigyelésre kell törekednünk! Egyik út tehát, ha felismerjük a saját játszmáinkat és nem tesszük, a másik pedig, amikor a másik játszmáit ismerjük fel és arra nem játszmával reagálunk, így megtörjük azt. Sajnos alakulhat úgy is, hogy a folyamatos erőfeszítéseink ellenére sem képes a másik játszmák nélkül létezni, és ilyenkor nincs más út, mint kiszállni a kapcsolatból.
-Lélekgondnok