Egyik alkalommal apa és kislánya, Lili épp a virágoskertet szépítgették, amikor komoly filozófiai kérdésekbe bonyolódtak.
- Apa, ha a virág elvirít, mi lesz vele, meghal? - kérdezte kíváncsi szemekkel a feje búbjáig földes Lili, miközben épp egy nagy gyom kihúzásával küszködött.
- A virágok, miután elvirítanak, lehúzódnak a tél elől a föld alá és majd tavasszal, amikor megérkeznek az első napsugarak és a frissítő eső, szép lassan előbújnak. - válaszolta az apuka lánya cseppet sem hétköznapi kérdésén meglepődve.
- Akkor csak elbújik a hideg elől, igaz apu?- nyugtázta mosolyogva Lili.
- Igen, úgy, ahogy mi is behúzódunk olyankor a jó meleg szobába. – felelte az apuka széles mosollyal. 
- És a madarak, miután megtanulnak repülni és elhagyják a fészket, később fel fogják ismerni a szüleiket? – folytatta kérdéseit Lili, apró ujját egy fecskefészekre mutatva.
- Tudod kislányom, a madarak a hangjuk és ruhájuk alapján ismerik fel egymást. Minden fajnak jellegzetes hangja és „egyenruhája” van, ami egész életük során megmarad. 
- Ezt értem, de amikor télen elmennek, akkor elválnak egymástól, nem? – kérdezte kissé számon kérően. 
- Amikor felnőnek és kirepülnek, akkor együtt repülnek el a meleg Afrikába a tél elől, majd tavasszal, amikor a virágok is előbújnak, visszatérnek új családot alapítani. 
- De akkor elhagyják az anyukájukat és az apukájukat?- kérdezte szomorúan Lili.
- Igen, de egymás szomszédságában építenek fészket, így tulajdonképpen mindig egymás közelében maradnak. - az apuka érezte, hogy lehet nem ez volt a legjobb válasz, na de ilyenkor a felnőtt nem a világ tudósaként próbálja meg gyermeke kíváncsiságát csillapítani, hanem aggódó szülőként. 
- Ha majd felnövök, és már nagy leszek, akkor én mindig a közeledben akarok majd maradni. És majd ugyan úgy együtt fogjuk a kiskertet gondozni, mint most. – mondta elégedett mosollyal Lili.
- Ha felnősz és lesznek gyerekeid, akkor úgy, mint most mi, együtt gondozzátok majd a kertet. Látod, ez itt a virág, erről kell gondoskodni, és ez a gaz, amit pedig kihúzunk, hogy ne vegye el a fényt és a táplálékot a mi kis virágainktól. – tette hozzá az apuka, visszaterelve a figyelmet az elkezdett munkához.
- És mi lesz akkor, ha véletlenül a virágot húzom ki a gyom helyett?- kérdezte Lili elgondolkozva. 
- Ezen ne aggódj, még rengeteg időd van megtanulni. Egyébként is bármikor kérdezhetsz tőlem, rám mindig számíthatsz. - felelte az apuka megnyugtatóan nevetve.