Korábban már írtam „Gyász gyermekfejjel” című cikkemben arról, hogy a gyermekek mely életkorban, hogyan gondolkodnak a halálról.Most ahhoz szeretnék egy kis segítséget nyújtani, hogy mit tehet a szülő - azon túl, hogy elolvassa a fent említett cikket és megérti gyermekének gondolkodásmódját, - annak érdekében, hogy segítse a gyászfeldolgozást.
Nagyon nehéz dolga van a szülőnek, hiszen ő is gyászol, így saját érzései sokszor megnehezítik ezt a segítő folyamatot. Azonban próbáljunk meg a következőkre figyelni:
Nem szabad tabuként kezelni a gyermek előtt a gyásszal kapcsolatos érzéseinket. Azzal, hogy nem beszélünk saját fájdalmunkról és nem látja arcunkon a gyász okozta könnyeket, azt tanítjuk neki, hogy az érzéseket el kell fojtani, így nem lát megoldási módot érzéseinek a kimutatására. És mint tudjuk, minden ki nem mondott szó és meg nem élt érzés belső feszültséget okoz, ami valamilyen formában előbb vagy utóbb tünetet fog eredményezni (depresszió, agresszió, szorongás, alvászavar, bepisilés,stb.). Az is biztos, hogy ha mi beszélünk a saját érzéseinkről, akkor ezzel arra bíztatjuk, hogy ő is nyugodtan beszéljen róla, és így meglátjuk, hogy ő mit gondol a halálról.
Tudatosítanunk kell a gyermekben, hogy nem fogja látni többet a szeretett személyt. Ez azért fontos, mert a remény nem engedi, hogy el tudjon tőle szakadni, így nem indul meg a gyász feldolgozása. Készíthetünk emlékkönyvet az elhunyt személyről, rajzokkal, fényképekkel, préselt virágokkal,stb. Gondoljunk bele, ha a válófélben lévő szülők esetében nincs kimondva a véglegesség, akkor a gyermek mindig abban fog bízni, hogy apa és anya majd egyszer újra együtt lesz, és így nem tudja (nem akarja) elfogadni annak tényét, hogy bizony a szülei külön élnek.
Engedjük, hogy sírjon. A sírás a feldolgozás folyamatának része, így nem szabad csendesíteni, had sírjon úgy és akkor, amikor neki jól esik. Éreztessük vele, hogy ebben a helyzetben a sírás, szomorúság vagy a düh is normális. Persze próbáljuk meg megnyugtatni, éreztessük vele, hogy nekünk is fáj, hiszen nekünk is ugyan úgy hiányzik. Csak ne tiltsuk meg és ne mondjuk neki, hogy „Ne sírj már!”. Menjünk ki együtt a temetőre („ahol a szeretett személyre szoktunk emlékezni”), vigyünk közösen virágot. A halálhoz való viszonyát mi neveljük bele a gyermekeinkbe, így fontos, hogy ne tabuként éljen benne, hanem úgy, hogy az bizony az élet része. Higgyük el, a könnyekkel együtt a feszültség is csökken.
Az is nagyon gyakori, ha valaki meghal, akkor a gyermekeknél megjelenik egy félelem, hogy más személy is meg fog halni, akit úgy szeret vagy esetleg ő fog meghalni. Ez abból vehetjük észre, hogy sokkal jobban kezd ragaszkodni a szülőhöz, állandóan vele akar lenni. Ez természetes reakció, ne ijedjünk meg tőle, engedjünk neki és ha már belátja, hogy nem valós félelem, akkor szép lassan le fog csendesedni. Azzal viszont, ha nem engedjük, csak a félelmét erősítjük. Az alvóhelyet azonban nem célszerű változtatni és sokáig nem tanácsos a közösségből sem kivenni, mert a korábbi állandóság fenntartása segít ia gyermeknek megbirkózni a nagy változással.
Temetésen való részvétel. Minden gyerek más és más, így nincs egyértelmű tanács ebben a kérdésben. Véleményem szerint a legjobb, ha a választás lehetőségét ráhagyjuk. Mondjuk el neki a temetés célját, a búcsú jelentőségét, kik lesznek ott és miért. Magyarázzuk el, hogy milyen események fognak ott történni (különösen a földbetételt, hogy az már nem okoz fájdalmat). Készítsük fel a családtagok érzelmi reakcióira (sírás), ne érje váratlanul. És nagyon fontos, hogy közvetlenül a temetés után beszélgessünk el vele, hogy lássuk milyen hatással volt rá!!! Azt gondolom,több előny szól amellett, hogy ott legyen, de semmiképp se erőltessük, ha ő nem akarja. Könnyebb ugyanis ezáltal a halál véglegességének és a szülő gyászreakcióinak az elfogadása és esély a búcsúzásra.
Kisebb gyermeknél szoktam javasolni meséket, amik segítséget nyújtanak a meghitt beszélgetések elindításához. A 4-8 éves korosztálynak: Vuk, Bambi, Mackótestvér, Az oroszlánkirály, Némó nyomában. A 6-11 éveseknek: Leszkai András- Nagymama halála, Móra Ferenc-Kincskereső kisködmön fejezetei pl. Kis bice-bóca, Szépen szóló muzsika, A cinegekirály, Az utolsó öltés, Néha a bő ködmön is szorít, Három Matyi. Andersen mesék- A teáskanna, A kis gyufaárus lány, A rendíthetetlen ólomkatona, A rút kiskacsa, Haszontalan asszony volt, Az öreg tölgy utolsó álma, A fülemüle, A százszorszép.
És végezetül, hogy mikor forduljunk szakemberhez? Bármikor, ha úgy érezzük, hogy egyedül nem tudunk megbirkózni a fájdalommal és segítségre szorulunk. Ne feledjük: azzal, hogy mi nem tudunk megbirkózni a fájdalommal, a gyermekünk gyászmunkáját is nehezítjük.
Lélekgondnok
